Nem, nem kedvelem. Attól függetlenül, hogy elég jó bőr, semmit nem jelent számomra ez a lány. Normális dolog ilyet mondani egy hónap együttélés után? Talán nem. Én viszont sokban különbözöm a többi embertől. Nincsenek érzéseim.
- Neked se legyenek.
Az eddigi néma, már- már fojtogató csendet, halk, suttogásnak vélhető morajom szakította félbe. A tűzhely előtt serénykedő, ég kék szemű lány némán felém fordult. Várta, hogy folytassam. Aztán ahogy szótlanul meredtünk egymásra, egyre inkább kezdett benne tudatosulni egy valótlan elképzelés, - csupán a képzelete játszott vele-. Jobbnak láttam mihamarabb megszólalni, mielőtt még újra másra szentelné a figyelmét.
- Nincs ki hiányozzon, nincs ki határokat szabjon. Nem idegeskedem senki jólléte felől. A lehető legtöbb emberi érzelmet kiirtottam magamból. És igen. Talán egy érzéketlen, bunkó, köcsög vagyok. Elismerem. Viszont a többi embernek is be kellene látnia; az érzések nem jó dolgok. Olyan sebeket és fájdalmat tudnak okozni, mint semmi más. Kötöttségek nélküli szabadság. Érzések nélküli élet, érzéketlen emberek. Én így érzem jól magam.
Sután pislogott rám. Tekintetéből értetlenséget véltem kivenni. Letette a kezében akadt eszközt, majd teljes mivoltjával felém fordult.
- Miről beszélsz?
Egy hónapja lehettem szemtanúja minden napi tevékenységeinek. Ismertem már jól. A zavartan füle mögé tűrt tincseit, mikkel épp ellenkezőleg tett, ha éppen arca píromságát próbálta palástolni. A vérvörös cseppeket ajkain. És tessék, már megint ezt teszi. Agyal.
- A szájrágás rákot okoz - figyelmeztettem, bár látszólag egyáltalán nem hatotta meg, miután unottan rám pillantott.
- A drog is halálos.
Könnyelmű.. Nagyon nyeregben érzi magát mostanság. Minden másban bizonytalan, viszont ha rólam van szó.. Keményen odaszól.
- Fogadunk, hogy előbb elpatkolsz? Az érzéseid ki fognak nyírni.
Úgy beszélgetünk halálaink valószínű okozóiról, mintha csak általános igazságokról folytatnánk le minden napi csevejt.
- Mit tudhatnál Te az érzésekről? - gúnyosan felnevetett. Lekicsinylően csengtek savas szavai.
- És te az életről?
- Egy drogfüggő akar kioktatni az életről? Komolyan? Egy érzéketlen, drogos, senki?
Fájnia kellett volna? Nem hatott meg.
- Chels.. Fogadd el, hogy gyenge vagy. A gyenge embereknek pedig nem valók érzések. És igen, egyszer én is beledöglök abba a sok szarba. De inkább haljak meg úgy, hogy előtte jól beszívtam, és baromi jól éreztem magam, minthogy az egész életemet siránkozva és ön sajnáltatva éltem le, mielőtt a sínen elbaszott volna a vonat.
Elgondolkozott. Egy ideig nem szólt semmit. Mintha kis düh csillogott volna íriszeiben, ahogyan durcáson felpillantott rám.
- Attól jobb, lesz ha egy drogos, vagy alkoholista senki leszek, aki ráadásul még egy érzéketlen paraszt is?
- Hidd el. Sokkal jobb lesz - beszélgetésünk alatt most, először villantottam meg kaján vigyorom, hisz tudtam; nyert ügyem van.
- Muszáj ezt? - már megint kattog, már megint az ajkát rágcsálja. Nem csodálom, hogy beleőrült. Lassan én is, ha ezt így folytatja.
- Nyugi már. Itt vagyok. Nem fognak elrabolni - fújtattam feszülten.
- Justin, ez nem vicces! - bármennyire magabiztosnak akart tűnni, hangja megremegett a végére. A következő amit észleltem Chels volt, amint hirtelen a földre zuhan. Los Angeles, pláza, tömeg. Vele járója, hogy az emberek néha figyelmetlenek és egymásnak mennek. Ő viszont egy - nagyon- komplikált esett.
- Oh, nagyon sajnálom! Nem ütötted meg magad? -
láttam, amint mellkasa egyre gyorsabban emelkedik, majd süllyed. Nem szólt semmit, szemei összevissza cikáztak. Mintha keresett volna valamit, vagy inkább valakit. A srác közelebb lépve hozzá, térdeire támasztotta tenyereit. Fölé tornyosulva várta a még mindig padlón ülő lány válaszát.
Miután nem szólalt, olyat tett a srác, amit nem kellett volna. Nagyon nem.
Felé kezdte nyújtani a kezét, mire Chels automatikusan magzat pózba húzva magát, torkaszakadtából sikítani kezdett.
Oh, franc. Az idegen ijedten hátrébb szökkent. Kis híja volt, hogy hirtelen mozzanatától nehogy Ő is a padlón taknyoljon.
- Menj el - biccentettem fejjel a srácnak, az ellenkező irányba. Nem kellett kétszer mondani.
- Chelsea.
Guggoltam le az említett elé. Szerencsére a sikítása abbamaradt, félve felpillantott öléből.
- Justin? - hangjában némi remény játszott. Ugyanakkor bizonytalan is volt.
Némán bólintottam, mire óvatosan kinyújtottam felé kezem. Nem akartam úgy járni, mint szegény pára.
Torkában lévő gombócot lenyelve, megnyalta élénk vörös ajkait.
- Ne hezitálj! - szóltam rá erélyesen, mitől kissé megrettent, de aztán szavaim megfogadva Ő is közelebb emelte remegő kezét, enyémhez. Pár centi választotta el ujjbegyeink, mikor félve szemeimbe nézett.
- Ugye nem fogsz bántani?
Válasz helyett csak óvatosan kézfejére csúsztattam tenyerem. Gyengéden megszorítva felhúztam magammal a földről.
Zavarban volt, hirtelen akarta elhúzni kezét, s arrébb állni. Ujjaim azonban újra csuklójára fonódtak, s egy rántással került előbbi pozíciójába. Mozdulatomtól tincsei arcába hullottak. Késztetést éreztem, bizseregtek ujj begyeim a lány loknijai után. Tudni akartam milyen az illata, a tapintása. Tudni akartam milyen Őt érinteni, érezni.. Ez egyszerre rémisztett, s zavart össze. Percek múltán Ő szakította meg szemkontaktusunk. Tekintete ugyanis ujjaim szorított csuklójára tévedt, majd újra rám pillantott. Ezúttal kérdőn.
- Csak, hogy.. Csak hogy ne égess be megint.
Utaltam ezzel előbbi akciójára, mire aprót bólintott, s sután beharapta ajkait. Ezúttal nem ideges, örvendő volt, ugyanis elterülni kívánó vigyorát próbálta elrejteni.
- Mit vigyorogsz? - szóltam oda - kicsit talán- durván. Nem szólt semmit, csak szó nélkül az egyik áruház ajtaja felé kezdett húzni.
- Most viccelsz velem, ugye? - vontam föl szemöldököm a lány ruházatára utalva.
- Neked semmi nem jó! - csattant fel, min kissé meglepődtem. Úgy látszik Mrs. Öngyit is ki lehet borítani.
- Tévedsz - eresztettem egy fülig érő vigyort. - Te elég jó vagy számomra.
- Ha? - senki ne ijedjen meg! Az ott nem egy hallá mutált egyed. Ő csak Chels.
- De ebben jobb lennél - dobtam oda egy rövid, V vonalas ruhát, mire döbbentből, egyből átment a szokásos durcás arckifejezésbe. Talán nem ezt várta. Idegesen húzta be a próbafüle függönyét, hogy azt hittem leszakad.
- Nem rossz - bólintottam elismerően, miközben a "nem rossz"-tól egy picit többet gondolta. Wildnek egy igazán nőies, karcsú alakja van. A V kivágás pedig belátást enged méretes kebleibe. - Kicsit itt - álltam fel babzsák fotelemből, s közelebb sétáltam hozzá. Kicsit félre volt csúszva a ruha rajta.
- M-mit csinálsz?
- Nyugi - simítottam végig dereka vonalán, mire láthatóan megremegett. - Csak megigazítottam - feleltem, miután arrébb húztam az anyagot. Így már tökéletesen passzolt. - Ez lesz az. Mehetünk.
Jelentettem ki tényszerűen, majd a lány rikácsolását figyelmen kívül hagyva - miszerint ez túl "ribis" - vettem a kassza felé az irányt.
Egy garantált. A mai éjszaka felejthetetlen lesz számára.
Imádom!!!😍😍siess a folytatással
VálaszTörlésImádom!Siess a kövivel ❤ 😘
VálaszTörlés