6. Fejezet • Bros?

Chels

  Mindig is imádtam a telet. Mikor átfagyva belépsz a meleg lakásba, mikor elmerülsz egy kád forró vízben. A köréd tekeredő puha pokróc. Számomra ezek mind, mind értékes pillanatok. Ezt leginkább úgy tudnám elmagyarázni, mint mikor.. Képzeld el, ahogy karácsony éjjelén a pároddal sétáltok az utcákon. Fázol, minden porcikád remeg, ezért a fiú - vagy lány -, akit szeretsz, átölel téged. A testhője téged is felmelegít. Én ezekkel az apró dolgokkal helyettesítem a más embernek természetesnek tűnő dolgokat. Az évek során megtanultam kezelni a betegségem





- Vedd vissza!
Egy tisztességes lánynak nincs preferálciója a Bieberféle emberekhez. Főleg, ha a lánynak kedvese van.
 - Én nem fázom - lazának akart tűnni, miközben a vak is látta; remeg minden porcikájában. Libabőrös karjáról arcára siklott tekintetem. Szemeivel a tábor tűzét vizslatta. Lilás ajkai enyhén elváltak egymástól. Meleg, alkohol ittas lehelete mini ködöket alkotott a levegőben.
 " - Engem miért nem ölel meg senki? Én is fázom."
" - Egy magadfajtát nem lehet szeretni."
 - Nem kérdeztem.
Határozott hangszínem nem csak jó magam, de még Őt is meglepte. Többé már nem féltem tőle. A társaságában úgy viselkedhettem, mint egy normális tini lány.
 - Tartsd meg - merő gúny.
 - Tartsd meg Te! - mint két óvodás, komolyan. Csökönyös és önfejű. Kibírhatatlanul gyerekes! Levetettem a vállamra takart szövetet, majd a srác ölébe dobtam, jelezvén nincs rá szükségem. Szótlanul fogta kézre a szürke pulóvert. Kaján vigyor csúszott szám sarkába, hisz azt hittem végre felveszi. Komolyan gondoltam, hogy nyerhetek egy Bieber ellen? Egy jól irányított mozdulattal, percek alatt elnyelték a lángok. Tűzre dobta a pulóvert.
Édes jó Istenem. Hogy lehet valaki ennyire csökönyös? Több ezer hajléktalan ölni tudna érte egy ilyen csípős téli estén, erre Ő egyszerűen felgyújtja. Éppen kérdőre akartam vonni, hogy mégis mit képzel, azonban következő tette még a szavakat is a torkomra égette. Viszont nem csak ott. Ujjai derekamat perzselték hasonlóképp.
 - M- mit csinálsz? - természetesen bárhogyan próbáltam, nem tudtam eltolni magamtól. - Justin, ha nem engedsz el azonnal, sikí...
 - Tartsuk meg egymást - forr, perzsel, égett. Feltüzel. Alkohollal kevert mentolos lehelete hallószervem simogatja. Ez nem víz, ez nem ház, mi kihűl. Ez nem élettelen. Ez talán örökké szólhat. 
 - Ma este, csak most az egyszer. Tartsunk ki egymás érintéseiben.
 Nem. Ez nem helyes.
 - Utoljára kérem - fenyegettem. Mi mást tehettem volna? Biebert viszont nem úgy lehetett ismerni, mint aki bármitől is megijed. Épp ellenkezőleg, Ő rémisztett másokat. Maga volt a fojtogató rémálom. Egy álom, melybe akaratlanul is belecsöppentél.
- Miért nem akarod, hogy az emberek szeressenek?
 " - Egy magadfajtát nem lehet szeretni."
Akaratlanul is gúnyos mosolyt villantottam.
Egy szerethetetlen, egy szerethetetlent, szeressen? 
Nevetséges.
 - Szórakozni jöttem, nem nyáladzani - az idők alatt szorítása gyengült derekam körül, így szerencsére könnyűszerrel el tudtam tolni magamtól. - Héj, Stevenson!

Michael Ray Nguyen-Stevenson. Nem, nem csak szerinted borzasztó név. Inkább maradjunk csak a Tyganál. Irigylésre méltó, kreol bőrével szinte beleolvadt az éjszakába. Szerencsére a házból szűrődő fény valamennyire bevilágította az udvaron tartózkodó - csontrészeg - fiatalokat, így fel tudtam ismerni a keverőnél iszogató srácot is. Elég.. Nos, ugyancsak illuminált állapotban volt. Hófehér fogai, szinte világítottak, ahogy felém közeledett. Én továbbra is Justin előtt ácsorogtam. 
 - Na mi az, Bieber? Ráduntak? - Stevenson, kérlek.. Csak olaj vagy a tűzre. - Hölgyem - tovább hozva a formáját, pukedlízve meghajolt előttem. Lökött egy srác, az is biztos, egy azonban biztos. Az ember nem tud, nem vidám lenni a közelében. Lepillantottam a nem rég említett személyre. Ő már nem volt éppen felhőtlenül jó kedvű. Szemei szinte tüzet okádtak felém. Dühös volt és ez megrémisztett.
 - Erre a farokra? Soha - mint villámcsapás tűnt el a köd szemeiből. Kacér vigyorral pacsiztak össze. Mi a franc? Bipoláris..
 - Iszunk, vagy mi lesz? - kezdtem elveszteni a türelmem. Na meg persze Bieberrel sem volt kedvem tovább egy levegőt szívni.
 - Ah, ez a beszéd! - izgatottan dörzsölte össze tenyereit, miközben elégedetten vigyorgott. Ezeknek sosem fárad el a szájuk? Ha nem vigyorognak, dumálnak, ha nem dumálnak, vigyorognak. Kiakasztó!- Bro?
 - Én most inkább kihagyom, kösz - utasította vissza. Jobb is. Mielőtt útját a plasztik babák felé vette volna, utoljára erősen derekamba markolt, így vont közelebb magához. - Idióta, ez fáj! - Vigyázz vele, Baby. Jó fej srác, de — egy pillanatra szünetet tartott, csak míg elhajolt, hogy lehelete ajkaim érintse fülcimpám helyett - Azt se felejtsd el, hogy Te is elég jó vagy — nedves izma végigszántotta alsó ajkát, majd fölényes vigyorral nyugtázta, tekintetem minden tettét magába itta.